Csapatépítő Nap


Közös szombat a Ligetben

Immár második alkalommal került megrendezésre Csapatépítő Napunk egy vidám, játékos "ősznyitó" vetélkedő keretében, a Városi Ligetben.
Intézményünkben működtetjük a partnerközpontú minőségfejlesztést, melynek során a dolgozók körében jelent meg csapatépítő céllal az intézmény közel 100 munkatársát elérni kívánó rekreációs, szabadidős program megszervezése. Elmondhatjuk, hogy mindannyiunk épülésére szolgált ez a nap, megtornáztatva a testet, a lelket és a szellemet egyaránt.
Szeptember 22-én gyönyörű kora őszi napra ébredtünk. A káprázatos napsütés is hozzájárult ahhoz, hogy az általunk készített sütemény mellé a jókedvünket is magunkkal vigyük a Madarak Háza előtti tisztásra.
Az előző évi tapasztalatunk alapján már tudtuk, hogy a rendezvényre laza, sportos öltözetben jelenjünk meg. Tudtuk, hogy egész délelőttre kiterjedő vetélkedőn fogunk részt venni és mindezt önként és vidáman tesszük, de arra gondolni sem mertünk volna, hogy a tavalyi feladatokat felül lehet múlni.
(a két elkövető: Galóné Évi és Schäfferné Marika - köszönet nekik érte).
Rengeteget kacagtunk, csorgott a könnyünk is bele, újból gyermekekké tudtunk válni. (Nagy kincs ez az érzés).
Megosztom Önökkel Kedves Olvasók, a számomra legérdekesebb játékokat. Az egyik a rizsszámolás: csapatonként kaptunk egy tál rizst, feladatunk az volt, hogy számoljuk meg a rizsszemeket, közben egy játékosnak folyamatosan hangosan kellett ismételnie, hogy „rizsszemet számolunk” - mindeközben szólt a zene (talán tíz perc volt a játékidő?) Az asztal fölé görnyedve már több ezer rizsszemet sikerült megszámolnunk. A játékidő végén mi volt a kérdés a pontokért?…..Milyen zene szólt a rizsszámolás közben?
A másik egy kölcsönös bizalmat feltételező, a szó legszorosabb értelmében vett csapatépítő feladat volt. Egyszerre négy ember kellett hozzá, a négyszögben egymás mellé helyezett székekre ültünk, majd hanyatt dőltünk egymás ölébe, összekapaszkodtunk, végül a segítők kivették alólunk a székeket. És láss csodát…. nem omlott össze, megmaradt a „szoborcsoport”.
Az önfeledt játék után a jutalmunk sem maradhatott el, hiszen volt kolléganőnk, Bartóné Babi által főzött finom marhapörköltet fogyasztottunk el.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy egy nagyon jól sikerült rendezvénynek lehettünk a részesei. Mindenkinek volt egy kedves szava a másikhoz.
Feltöltődve, megújult erővel, közös élményekkel gazdagabban folytathatjuk nem könnyű, mindennapi segítő munkánkat. Mivel „munkaeszközünk”, maga a személyiségünk, ezért karbantartása, fejlesztése nélkülözhetetlen az emberek szolgálata során.

Köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak: az SCA Hygiene Products Kft-nek, Bélmegyer Község Önkormányzatának és a Protvik Bt.-nek.