Kirándulás a Balatonon

Köszönettel Dr. Kugler Józsefnek – ahogyan szerette, hogy hívják - Józsinak!

Dr. Kugler József gyógyíthatatlan, hosszú lefolyású, alázattal viselt betegségében 2016. január 9-én a Juhász Gyula utcai Idősek Otthonában elhunyt. Embersége megnyilvánult abban is, hogy mindig figyelemmel és elismeréssel fordult azok felé, akik őt közel két évig ápolták, gondozták, igyekeztek könnyebbé, elviselhetőbbé tenni embert próbáló napjait. Figyelmességét, törődését érezhettük eltávozása után is, hiszen végrendeletében 500 000 Ft-ot hagyott hátra kizárólag a Városi Humánsegítő és Szociális Szolgálat Juhász Gyula utcai Idősek Otthona dolgozóinak javára kirándulás, csapatösszetartás, közös vacsora céljából.

Meghatódottsággal vegyes lázas készülődéssel vetette bele magát a kollektíva a kirándulás szervezésébe – a csapatösszetartás már ekkor megkezdve. Konszenzus volt köztünk abban, hogy az otthonban jelenleg dolgozó kollégákon kívül felajánljuk a lehetőséget azoknak a dolgozóknak is, akik segítették Józsit, de azóta nyugdíjazásuk, vagy az intézmény más feladat-ellátási helyén történő munkavégzésük miatt már nem dolgoznak az otthonban. Népes csapatunk így 28 fővel indulhatott útnak 2017. július 14-én kora reggel. Közös döntésünk volt az is, hogy a Káli-medencét választjuk utunk céljaként, ezzel a fürdőzni vágyók és a hegyimádók igénye is teljesülhetett.

Az időjárás nekünk kedvezett, igazi kiránduló időt fogtunk ki, nem volt túl meleg. Első utunk a Tihanyi-félszigetre vezetett, ahol a Balaton-felvidék legismertebb műemlékét, a bencés apátsági templomot, valamint a félsziget csodálatos kilátóhelyeit néztük meg, időt szakítva a cukrászdákra is.

Ezt követően foglaltuk el szálláshelyünket a révfülöpi Hullám Hostelben, mely kerthelyiséggel, esténként hangulatos élőzenével várt minket. Programunkat színesítette, hogy éppen azon a hétvégén rendezték meg Révfülöpön a XXV. Villa Filip Napokat is.

Másnap utunk Szentbékkállára, valamint a mellette húzódó kőtengerhez vezetett, ahol láthattuk, hogy a pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásait a későbbi korok szelei miként alakították bizarr formákká. Kisebb ház nagyságú kövek hevernek itt szanaszét. Közülük az egyik sziklacsoport különösen érdekes volt, egy hatalmas – Ingókőként ismert – kőtábla enyhe billenéssel megmozdult azon bátrabbak alatt, akik felmásztak és a végére álltak.

Ezt követően a Balaton partján magasodó magányos sziklabércen álló Szigligeti várat néztük meg. Kárpótolt minket az elénk táruló gyönyörű panoráma a kiadós sétáért, és a meredek falépcsők megmászásáért. A bástyákról ugyanis lélegzetelállító kilátás nyílik a Balatonra és a Tapolcai-medence tanúhegyeire.

A sétahajózást kár lett volna kihagyni. A Balaton hullámain ringatózni és a magyar tengert megcsodálni a túrázás után igazi kikapcsolódást jelentett.

A pihenőt ismét a meredek emelkedőkön való egyórányi séta követte, a Fülöp-hegyi kilátóhoz. Jó pár lépcsőfokot kellett megmásznunk ahhoz, hogy gyönyörködhessünk a torony tetejéről elénk nyíló 360o-os panorámában.

Utolsó nap nem indulhattunk haza anélkül, hogy ne fürödjünk meg a Balatonban. A ragyogó napsütésben mártózhattunk a kissé hűvös tóban.

A három nap alatt sok szép és új élménnyel gazdagodtunk. Igazán jó hangulatban, jól éreztük magunkat. A végakarat elérte célját, kis csapatunk még jobban összekovácsolódott, még jobban megismertük egymást.

Köszönjük Neked Józsi ezt a nemes gesztust, és szép lehetőséget! Emlékedet szeretettel őrizzük!