Szakmaközi Megbeszélés

A Család,- és Gyermekjóléti Szolgálat 2019. 04. 16. napján, jogszabályi előírásoknak megfelelően tartotta meg soron következő szakmaközi megbeszélését. Ezen alkalommal a gyermekvédelem területén számos esetben megjelenő problémákra fókuszáltunk, az egyre magasabb számban megjelenő iskolai-óvodai agresszióra. A területen dolgozó szakemberek ismeretei alapján elmondható, hogy számos esetben találkoznak tomboló diákokkal, a verbális agresszió színes formáival, mellyel a felnőtt, tanult szakemberek többsége sem tud hathatós segítséggel, megoldással reagálni. A pszichés betegséggel küzdő fiataloknak a száma komoly méreteket ölt, s a jelenlegi ellátórendszer ezen számok kezelésére nincs felkészülve. Hiszen Békés megyei viszonylatban a pszichológusok, pszichiáterek leterheltsége jellemző, s a kórházi ágyak száma a 20 főt nem haladja meg. Ennek nemcsak pszichiáteri és pszichológiai oldalát megközelítve hallhattunk színvonalas előadást Gyüre Tamás pszichológustól. Aki részletesen mutatta be a gyermekek megsegítésére irányuló lehetőségek tárházát. De annak előtte ismertette az agresszió klinikai kórképének kialakulását, örökletességét, fajtáit és azok jellemző vonásait.
Előadásában elhangzott, hogy az agresszió jelen van a mindennapi életünk majdnem minden területén: az óvodában, az iskolában, az utcán, a sportpályán, a munkahelyen és még sorolhatnánk. Azt tapasztaljuk, hogy az agresszió jelensége egyre változatosabb formában jelenik meg, egyre gyakoribb és egyre fiatalabb korosztályokat érint. A jelenség komplexitását jelzi az is, hogy kezelésével a pszichológusok mellett, pedagógusok, jogászok, médiaszakemberek és politikusok is foglalkoznak. Kezelésének fontos feltétele az, hogy rendelkezzünk minél pontosabb ismeretekkel az agresszió okairól, a megnyilvánulásairól, valamint az agresszió kezelésének pszichológiai és pedagógiai lehetőségeiről. Az agresszió okaként leggyakrabban a szociális tanulás hibáját (negatív azonosulást és modellkövetést) vagy valamilyen negatív környezeti hatást szoktak említeni. A valóságban az agressziónak belső és külső okai egyaránt lehetnek. A gyermek növésével, a kor előrehaladtával válik tudatossá az agresszió. Bölcsődés, illetve óvás korban még nem szándékos, a saját tulajdonát védik. Az agresszív gyermekekre jellemző, hogy az ösztönkésztetéseiket nem tudják megfelelően csökkenteni, nem alkalmaznak más megküzdési módot. Az agressziónak létezik verbális, illetve cselekvéses vagy fizikális megnyilvánulási formája. A verbális agresszió a lányok jellemző, a fizikai agresszió a fiúkra jellemző, de ebben is mutatkozhatnak eltérések. A verbális agresszió hosszabb távon nagyobb sérüléseket tud okozni. Fontos elkülöníteni az agressziót az impulzivitástól. Az impulzuskontroll, figyelemzavaros gyermekeknél az agresszió egy járulékos tünet. A szülőknek nem egyszerű határt szabni gyermekeiknek. Van, aki nagyobb kontrollt tud tartani, van aki kevésbé tudja kontrollálni gyermeke viselkedését. Sok esetben a szülő tehetetlensége fejeződik ki egy agresszív gyermek esetében, ahol a gyermek megérzi a bizonytalanságot, ez által a gyermek sem tudja kontrolálni saját indulatait. Ismertette a fejlődési folyamat során hogyan jelenik meg az agresszió. A bátrabb gyermekeknél önérvényesítésként jelenik meg. Ha van egy határozottabb gyermek az iskolában, óvodában, az elveszi egy másik gyermek játékát. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek agresszív. Fontos, hogy a gyermek viselkedését hogyan címkézzük meg. Nem szabad skatulyázni, mert különben annak a mentén fog viselkedni. A félénkebbek önvédelmi reakcióként tekintenek az agresszióra. Elsősorban nem önérvényesítésre használják, hanem inkább saját maguk védelmére. Feszült, túlkontrollált gyermekeknél jellemző, hogy sokáig gyűjtik magukban a feszültséget, majd váratlanul a felszínre tör. 3 és 6 éves kor között csökken a birtoklásért folytatott harc, a verbális agressziónak a szintje nő meg, megjelenik az adott személyre irányuló agresszió. Az agressziónak a kritikus periódusa az első 8 év. A proszociális viselkedés azt jelenti, hogy a gyermek hogyan tud beilleszkedni az adott környezetbe, hogyan tudja elfogadni a közösség szabályait. Az erkölcsi fejlődés a gyerek cselekedeteinek közvetlen következményei, illetve vágyain alapulnak. Az erkölcsi ítélet attól függ, hogy mit gondolnak mások róla, illetve később az erkölcsi ítéletek elvont etikai elveken alapulnak. 10 éves korra alakul ki az önkontroll szabályozás. Az impulzuskontroll zavaros gyermekek az önkontrollt nem tudják megfelelően alkalmazni, mivel korai életszakaszban sérült, nem megfelelő mintát sajátított el közvetlen környezetétől. Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermek nem tud beilleszkedni az adott közösségbe, akkor fontos a szakemberek szerepe. A veszély gyermek ugyan olyan veszélyeztetett gyermek is egyben. A gyermek azt fogja megélni, hogy a csoport kirekeszti őt, ezáltal könnyen átfordulhat antiszociális viselkedésformákba, deviáns útra tévedhet a gyermek. Az iskolai erőszak megjelenési formái változatosak lehetnek: pedagógusok a diák ellen, diák-diák ellen, diák tanár ellen, intézmény a diák ellen. Észre vehető a szerepek felcserélődése is, manapság a diákok kevésbé tisztelik a pedagógusokat, agressziójukat fejezik ki velük szemben. Sok esetben a szülő is gerjeszti a konfliktust a pedagógus ellen, ez által a szülő és a pedagógus között alakul ki konfliktus, aminek a gyermek a szenvedője. A beavatás szintén az iskolai agresszió egyik formája, jellemzője, hogy egy visszahúzódó gyermek azért csatlakozik egy olyan számára nem kedvező közösséghez, hogy ne közösítsék ki. Az iskolán belül a teljesítménykényszer, a gyermekek egymás közötti versengése is tudja fokozni az agresszió szintjét. A zaklatás nem csak szemtől szembe jelenik meg, napjainkban elterjedt az online zaklatás is, ami szorosan köthető a technológiai változások fejlődéséhez. Az iskolai bántalmazás áldozatai általában gyakran online zaklatás áldozativá is válnak. Tehetetlenséget is okoz, mivel nehezebb fellépni ellen, nagyobb nyilvánosságot tud kapni, illetve sokkal gyorsabban terjednek az információk. Az iskolai bántalmazásnál mások jelenléte elősegíti vagy hozzájárul a bántalmazás befejezéséhez. Online térben kevésbé történik befejezés, mint iskolai légtérben. Az agressziónak leggyakoribb megjelenési formái a társadalmi, közösségi szabályoknak a megszegése, oda nem tartozás érzése. Jellemző a családi kötelékek elszakítása, kiszállás a közösségből, bandákhoz-csoportokhoz csatlakozás; sérült önérzet védekezése támadással. Az áldozattá váló személyek megfigyelt tulajdonságai közé tartozik az alacsony önértékelés, fokozott megfelelni vágyás, önmaguk hibáztatása, hiányosabb a szociális készségük, elszigeteltséget élnek meg. A szülők viselkedésmódja is nagyban befolyásolja, hogy abban segítik a gyermeket, hogy megküzdjön a kialakult helyzettel, vagy a menekülésben segíti a gyermeket. Következményei lehetnek a szorongásos tünet, állandósult félelemérzet, szociális kapcsolatok romlása, önértékelési probléma, magányosságérzés, öndestrukció, falcolás. Az agresszor viselkedés következménye lehet, hogy a kortárs közösség kiközösíti az agresszív gyermeket, mert nem tudják elviselni a közösségen belül a viselkedését, ezáltal a csoport peremére kerül, ami hatására deviáns útra léphet az adott gyermek, az agresszió szintjét fokozza. A pedagógus ennek elkerülése érdekében osztályfőnöki órák kertében tarthat közösségfejlesztést, családlátogatást tehet, folyamatos párbeszéd a szülőkkel. Iskolai stratégiák közé tartozik a szenzoros nyugtalanság csökkentését célzó tevékenység, sport tevékenységek, kirándulások, túrázások, mások és magunk megfigyelésének elmélyítése, különböző helyzetek elemzése, fejlesztő játékok. Különböző szerepjátékok segítségével az önkontroll fejleszthető. Fontos a konfliktuskezelési készség fejlesztése, az érzelmek kezelésének, megélésének fejlesztése, empátiás készség fejlesztése. Léteznek viselkedésterápiás módszerek is, miszerint jutalmazzuk a megfelelő cselekvést. A jutalom lehet tárgy, vagy szimbolikus, például matricák gyűjtése, amit beválthat. Érdemes megtervezni, hogy minden elvárt viselkedést jutalmazunk-e, vagy csak bizonyos cselekedet után adunk megerősítést. Fontos, hogy legyen reális a jutalom, se túl nagy, se túl kicsi. Önmagában a büntetés nem alkalmas arra, hogy a helyes és a kívánatos viselkedést elérjünk. Olyan formában kell alkalmazni, hogy vele egy időben elkezdjük a jutalmazni a megfelelő viselkedést, és kifejezzük vele, hogy milyen viselkedést várunk el. Büntetés helyett sok esetben elegendő a jutalmazás elmaradása, vagy egy megszerzett tárgy elvesztése. További Kezelési módszerek közzé tartozik a relaxáció, figyelemelterelés, felidéztetés a gyermekkel az agressziót kiváltó eseményről, magatartásnapló vezetése.
Az elhangzott előadást követően a szakemberek között kötetlen, tapasztalatszerző beszélgetésre volt lehetőség a téma feldolgozására való tekintettel.
Bessenyeiné Papp Kitti
szakmai vezető